Lányok és fiúk! A minap végre eljutottam kicsit  a géphez, és megcsináltam a már általam rég óta várt nyári designet. 
Az előző havi egyetlen egy beauty bejegyzésem rávezetett arra, hogy mostanában nincs is ihletem egy ilyesfajta bejegyzés elkészítéséhez. Ez nagyrész annak köszönhető, hogy le vagyok égve, nincs normális témám sem, és az időm nagy részében nem ülök le gép elé. Mivel ma ténylegesen volt egy kis szabadidőm, most ezt le szerettem volna írni nektek. Néha olyan jó lenne írni magamról is. Történteket. Nem tudom,hogy ez egy platformon működtethető-e  vagy csináljak egy külön blogot? Ezen kattog az agyam. Két teljesen más műfaj, persze megoldható lenne, csak nem lenne besorozható kategória. Egy köztes kis lyuk lennék. A szívem két felé húz, viszont két oldal egyszerre ismét necces. SEGÍTSÉG

Már csak három napom van behozni a négy napi lemaradást, viszont úgy döntöttem, nincs minden veszve. Ma újra egy versajánlóval jövök. Ahogy a kihívásból kiderülhetett, nagyon szeretem a magyar költőket,írókat, zenéket. Ezt a sorozatot ma még nem szeretném megbontani, így folytatom a versajánlóm. 
 Ma két költő verseit említeném, ugyanis ők mai kortárs költők közül a kedvenceim. 
Závada Péter és Erdős Virág a number one nálam vers terén. Most csak szimplán bemutatok tőlük egy-egy verset. 

Závada Péter: Boldog óra 

Élek, s ez ritka alkalom.
A fény kisujjnyi, törtfehér
sugár a kerti asztalon.
Tán megjössz, mire körbeér.
E nyári kert az árnyaké.
Nyugodt ez így ma. Gondolom.
A fény, akár az árpalé
szivárog át a lombokon.
Ma mégse jössz. A sarkon állsz.
A nap korongja fölragyog:
ezernyi égi vaskohász
locsolja szét a sörhabot.
Tudom, hogy ez nem épp vidám:
e nemjövés, ez ócska szesz
- élek, s ez nem az én hibám.
Ígérem, orvosolva lesz.

Erdős Virág: Vagyok aki vagyok
 

madárnak kád vagyok buzgó kis gyomoknak itóka
elsüllyedt kapukulcs dobozos sörről a nyitóka
hiányzó hinta egy körömmel széttegelt mászófal
fájdalmas anya egy ordítva libikókázóval

utcácskák mocska ki jogról meg sotéről álmodik
vidéki rokon ki nem jut el sellyétől sámodig
silent hill karakter vagyok egy bebukott küldetés
megunt vagy feleslegessé vált kezdetű hirdetés


HHH vagyok a kikúrálhatatlan hebegés
nem embernek való súlyok közt fél óra lebegés
gyanús kis pukli a járdán egy problémás anyajegy
kislány ki elindul világgá szétnéz és hazamegy


indázó drótok egy városnyi robbanó szerkezet
üzi a falon én tudom csak hogy honnan érkezett
szivárgó szatyor egy kék bomba amit majd elhagyok
basszus a fülben a lábdob hogy vagyok a-
ki vagyok

dühös kis romokból vagyok a szépülő tanyátok
folyt köv most annyi hogy anyátok anyátok anyátok
dühös kis romokból vagyok a szépülő tanyátok
folyt köv most annyi hogy anyátok anyátok anyátok

A hatodik naphoz érkeztünk a challengeben, ezen kívül pedig egy új rekordot döntött az oldal. Hét bejegyzést még sosem írtam a blogra egy hónapon belül, viszont még négyet mindenképp írnom kell, hiszen ez a kihívás 30.-ig tart. 
Aki szeret magyar kortárs irodalmat olvasni, biztosan hallott már Gerlóczy Mártonról. Viszont biztosra állítom, hogy sokatoknál ez nincs így, és fogalmatok sincs,ki ő. Hozzátok szól e cikk.
 Gerlóczy egy pesti bácsi srác, akiről elég szélsőséges véleményeket hallok vissza. Az én álláspontomat kitalálhatjátok, rosszról nem írtam még Nektek -  egyszer eljön ennek az ideje is.  Sok ember szerint felháborító nyelvezettel ír semmitmonó könyveket. Nem igaz. Nem biztos, hogy mindig szükségünk van szimbolikára és metaforákra és Esterházy-féle megmunkáltságra. Viszont limonádénak sem tekinthető könyv, mielőtt bárki ezt gondolná, sőt. Főbb műveit olvasva magával ragadott a hétköznapiság, giccsmentesség, az őszinteség. A csemegepultos naplója-ban, vagy a Létrában sem egy világmegváltó mondanivalót találunk, de találunk. Proli emberek a fővárosban, napról-napra élve, nyers megszólalásokkal, igazi emberként, káromkodva, ahogyan ezt sokszor tapasztalhatjuk. Görbe tükör a társadalmunknak? Hány és hány ilyen emberrel találkozol az utcán, mégis azt mondják, a történet szar. Pedig aktuális. Nem arisztokratákról, felső tízezerről, vagy nagypolgárokról szól. Kisemberekről,kis történettel. De szeretem. Emberközeli. 
Ha fiatal vagy, mindenképpen olvasd el az Igazolt hiányzást, vagy ha éppen könyvtárban jársz, kutakodj egy picit Gerlóczy után. 

Mi a vers? A vers gyönyör, mámor, feloldja mindazt, mi gátol. A vers egy gyógyszer, egy gyógyulási módszer. A vers sír és nevet, ha kell együtt él veled. (Dovigyel Bálint) Létszükséglet, lélekszükséglet.
Nagyon szeretek verseket olvasni, és szerencsére a magyar irodalom bővelkedik kiváló alkotásokkal. Az én személyes kedvencem is a magyar irodalom egyik nagy alakja, Radnóti Miklós. Nagyrészt személyes, szerelmes versei elkápráztatnak, az érzelemkifejezés a zsenialitása. Bizonyára senkinek sem kell bemutatnom, viszont gondoltam miért ne ásnánk be magunkat egy kicsit a dologba? Nem azokat a verseket szeretném tőle bemutatni,amit a tankönyvekben olvashattatok/olvashattok, hanem a nem mindenki által ismert költeményeit. A legeslegkedvencebb versem tőle a Tétova óda, de elgondolkodtatott az,hogy ez talán benne van a tankönyvekben is(?). Mindenesetre nem kockáztatok, leírom ide. Én akárhányszor olvasom,nem tudok betelni vele. Fannival való szerelme nagyon ismert, és persze a lagerben töltött ideje is, viszont most nem vagyok melankolikus hangulatomban, így a vers, amit még ide beillesztek, az A virág. Néha olvassatok Radnótit, mert iszonyatosan megérinti a lelket. 

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
                        hűs tenyeredben.

Virág

Most mentél el, öt perce sincs,
öt perce nem vagy már velem.

De látod, ez a szerelem,
ez a lidércláng, ez az ármány,
a karcsu képzelet

e fürtös vadvirága.

Most mentél el s már újra megcsodálnám
bokád fölött a drága
jólismert kék eret.

Már megszokhattátok, ebben a hónapban kicsit személyesebbre vettem a figurát, amit egyáltalán nem bánok,sőt,izgalmasnak is tűnik, akkor is, ha tudom, az én életem olyan,mint minden más kisemberé,így semmi újjal nem szolgálok. Sorry. Igaz, ezek nem naplószerű bejegyzések, viszont mindenképpen egy kis belátást tekinthettek az én gondolkodásmódomba. A Daily Best Challenge 4. posztja ez, tudtam,képtelenség lesz nekem ezt összefüggő 10 nap alatt előállítani, de hát igyekszem májusban befejezni.. :) 
Könyv, film, sorozat... Most a zene áll a napirenden, és ezáltal már egyre inkább összeállhat a kép bennetek, milyen is lehetek én, milyen a stílusom kultúra(?) terén. 
 Mindent összevetve, az én zenei stílusom igen sokrétű, szeretem a minőségi - és ezzel összefüggően (sajnos) nem a mainstream zenét. Természetesen elképzelhetetlen, hogy a rádióban 86-szor lejátszott zenét ne dúdoljam, vagy amit a bulikban játszanak állandóan. Ezekkel azonban mégsem tudok azonosulni.
 Szeretem a rockot, az indiet, a bluest, jazzt (és a komolyzenét).  De leginkább az alterrockért dobban meg a szívem. Ez az a műfaj, ami teljes mértékben a stílusom tükrözi, bármennyiszer hallgatom megnyugszik a lelkem. A szöveg számomra elmondhatatlanul fontos, imádom a metaforikus, szimbolikus, nem közhelyes dalszövegeket. Azt, amit akár egy versként is lehet tekinteni, elemezni lehet.. Ebből kifolyólag a magyar alternatív zenekarokat részesítem előnyben, a nagy külföldi kedvencem a The Doors és a RHCP. 
 Egy szó,mint száz, a kedvenc zenekarom a 30Y,nem tudok úgy hallgatni zenét tőlük, hogy ne mozgassa meg valamelyik végtagom. Ők a lelkem megzenésítői. Voltam már koncerten, életem egyik legjobb koncertje volt, pedig már  eljutottam pár külföldi előadó koncertjére is. Képtelenség egy bizonyos zenét kiválasztani, amelyet bemutathatnék Nektek. Sajnálom, de akár egy 50 dalos lejátszási listát talán be tudnék linkelni. Ajánlom, keressetek rájuk a YouTubon, ha hasonló a zenei megvilágításotok, vagy egyszerűen nyitottak vagytok az új megismerésére. Vagy Te már ismered őket?

Csak én vagyok ilyen furcsa, vagy más is leginkább a férfiénekeseket képes hallgatni?