A hatodik naphoz érkeztünk a challengeben, ezen kívül pedig egy új rekordot döntött az oldal. Hét bejegyzést még sosem írtam a blogra egy hónapon belül, viszont még négyet mindenképp írnom kell, hiszen ez a kihívás 30.-ig tart. 
Aki szeret magyar kortárs irodalmat olvasni, biztosan hallott már Gerlóczy Mártonról. Viszont biztosra állítom, hogy sokatoknál ez nincs így, és fogalmatok sincs,ki ő. Hozzátok szól e cikk.
 Gerlóczy egy pesti bácsi srác, akiről elég szélsőséges véleményeket hallok vissza. Az én álláspontomat kitalálhatjátok, rosszról nem írtam még Nektek -  egyszer eljön ennek az ideje is.  Sok ember szerint felháborító nyelvezettel ír semmitmonó könyveket. Nem igaz. Nem biztos, hogy mindig szükségünk van szimbolikára és metaforákra és Esterházy-féle megmunkáltságra. Viszont limonádénak sem tekinthető könyv, mielőtt bárki ezt gondolná, sőt. Főbb műveit olvasva magával ragadott a hétköznapiság, giccsmentesség, az őszinteség. A csemegepultos naplója-ban, vagy a Létrában sem egy világmegváltó mondanivalót találunk, de találunk. Proli emberek a fővárosban, napról-napra élve, nyers megszólalásokkal, igazi emberként, káromkodva, ahogyan ezt sokszor tapasztalhatjuk. Görbe tükör a társadalmunknak? Hány és hány ilyen emberrel találkozol az utcán, mégis azt mondják, a történet szar. Pedig aktuális. Nem arisztokratákról, felső tízezerről, vagy nagypolgárokról szól. Kisemberekről,kis történettel. De szeretem. Emberközeli. 
Ha fiatal vagy, mindenképpen olvasd el az Igazolt hiányzást, vagy ha éppen könyvtárban jársz, kutakodj egy picit Gerlóczy után.